Álmok

Mindannyian szoktunk álmodni. Van aki ezeknek jelentőséget tulajdonít, van akit hidegen hagynak. Sigmund Freud 1900-ban jelentette meg Álomfejtés című művét, amelyben egyebek között a pszichoanalízis eszmerendszerét fejti ki. Az ideggyógyász saját álmaiból arra következtetett, hogy az álomnak valóban van értelme. Szerinte egy teljes érvényű pszichikai jelenségről van szó, konkrétan az álcázott vágy beteljesüléséről. Erről a témáról beszélgettünk Rokkerékkel.

Szerinted Zsolti az álmok tényleg az álcázott vágyak beteljesülései?

Há kicsit fapadosabban is fogalmazhatnál. Gondolhatnál azokra is akiknek csak nyóc általánosuk van, pölö rám. De persze nagyjából vágom, hogy mit kérdesz és szerintem csak részben lehet igaz, amit mondasz. Mer aztat senki se gondolhatja komolyan, vagy csak ipari mennyiségű tömény után, hogy arra vágyok, hogy a Megasztáros Tóth Verácska az arcom ülve énekelje el a Madonnától a “Lájk Á Vördzsint”, márpedig ma este pont eztet álmodtam. Ennek az oka vagy az, hogy sokat formáltak az ízlésemen a Tecussal töltött súlyos évek, vagy nem kellett volna leborítanom durmolás előtt azt az üveg Éva vermutot, a levél kalmopirinre, amit a nagymuter adott, hogy kiizzadjam a náthám. Én speckó az utóbbira voksolok.

Na és a néninek, vannak rémálmai?

Jaj, van egy visszatérő borzalom, ami gyötör, mint a bélcsavarodás. Konrétan az, hogy huligánok leütik a tisztelendő atyánkat én meg próbálom magához téríteni. Közbe látom, hogy a Halináné egy talicskával tol valamit. Kiderül, hogy fillérekér vesztegeti a hentes az extra farhátat. Én meg ott hagyva csapott papot, rohannék, de a macskakő dagonyává változik és visszahúz, és hiába húzom ki a lábomat a műnyúlszőrös mamuszomból, mezítláb se tudok odaérni időbe, pedig olyan gyorsan csoszogok, hogy füstölni kezd a talpamon az elszarusodott bőr. Pont az orrom előtt szalad le a roló. Az álom végén meg a Hudálekné nevető arca jelenik meg előttem, ami ugyan kicsit kilóg a sztoriból, de számomra semmi jót nem jelenthet. Ilyenkor olyan kalapáló szívvel ébredek éjnek-évadján, hogy az alattunk lakó is fölkopog, hogy ne hajnalba barkácsoljunk. Én meg kombinéba viharzok a henteshez, hátha nem csak álom vót.

És mi az Zsolti, amiről te szívesen álmodsz?

Hát nem vagyok egy Marko Póló, de egy hosszú-hosszú útról szívesen álmodozok, amin nem én vennék részt, hanem a nagymuterék, meg mongyuk a Halináné a földszintről, a Hudálekné, a kis büdös Fifi, a körzeti megbízottunk, meg mehetne a Kozsó is. De ehhez tényleg akkora csodára lenne szükség, amihez a két Dávid…vagy mi, Dévid, a Kopperfild meg a Merlini is kevés volna. Vagy az kéne, hogy az Eurotours utaztassa őket, mer akkor a visszaút már csak gyalog realizálódhatna, az meg mongyuk az Atlanti óceánon át nem ziher, hogy menne nekik. Amúgy azér szeretek még álmodni, mer olyankor mindent bepótolok ami ébren nem jön össze. Olyankor a lángossütő lánya se szól a bátyjának, hogy invitáljon anyámba, vagy csavarja arra a karomat, amerre egyébként gyárilag nem hajlik, hanem dob egy széles nedves terpeszt. Na ezekről szívesen álmodok. Úgyhogy rám igaz a mondás: Szegény embert az ágy is húzza.