Életrajz Kiadványok Fotók Videók Hangjátékok Írások Képregények Poetix Szanticska Reklám Kapcsolat

Állatkert

Egy kisfiú két ujját leharapta egy majom Kínában, a sanghaji állatkertben. A gyermek etetni szerette volna az állatot, ezért felmászott a korlátra, benyúlt a ketrecbe, de a keze az étellel együtt beszorult a rácsok közé. A fiú ujjait a baleseti sebészeten még aznap visszavarrták. Az eset kapcsán szót váltottunk Rokker Zsoltival is.

Egy kínai kisfiúnak leharapta két ujját az állatkertben egy majom. Mit szólsz hozzá Zsolti?

Velem is esett meg hasonló, épp meg akartam kínálni a makikat egy kis zoo csemegével meg dobozos sörrel, mikor a Teca, se szó se röfögés, ráharapott a praclimra, amibe a majomkaja volt, mert annyira erõs benne a létfenntartási ösztön, hogy minden tápra rögtön rácsattan, nehogy éhen vesszen. Ez egyébként elég nehezen menne neki, mer olyan hája van, mint egy barlangi medvének, ami két telet akar átaludni. Neki nem csak köszönés, de jelzõs szerkezet is az, hogy: Háj Teca! De szerencsére csak az egyik halálfejes alpakka pecsétgyûrûmet harapta le a falánk malac, ami másnap a budiból elõ is került. Amúgy leginkább a középsõ ujjamat sajnáltam volna ha lerágja, mer akkor nem lett volna mit bemutatnom a diszkós köcsögöknek.

Akkor a Tecával élmény lehet egy állatkerti séta…

Enyhén szólva. Aztat nem részletezném, hogy mikor a kanos hegyi gorilla meglássa, rögtön magához nyúl, de elmondhatom, hogy egyszer ledöglöttünk szusszanni az árnyékba, mikor megállt mellettünk egy óvodás csoport, oszt egy kis csíra aztat monta: Nézzétek, víziló! Adjunk neki perecet! Oszt még mielõtt hozzájuk vághattam volna egy kavicsot, a Teca kinyitotta a szájszerkezetét, és el kezdtek záporozni a péksütemények. Végül nem is bántam a dolgot, mer "tüdõ nyuszi" volt az óvó néni, oszt amíg a csajom falta a kegyelem perecet, én csaphattam a szelet, de sajna nem sikerült a száraz dajkából nedveset csinálnom, mer elfogyott az elemózsija, oszt tovább álltak. Az óvó bébi hatására még egy darabig én is tovább álltam, de a Tecára nézve hamar lógni kezdtem…

Amikor kicsi voltál, te is szerettél az állatkertbe járni?

Én igen, csak a nagymuter nem, mer fukar vót és sajnálta a pénzt vatta cukira, és papír forgóra, meg cikis is volt vele, fõleg mikor a kampós botjával kihúzott a fókák placcáról néhány kóbor halfejet, az esti halászléhez, oszt egy Szandokános pólóval vásárolta meg a hallgatásomat. Mongyuk az vidám volt mikor a láma szembeköpte. Arról volt fotó is, fiúknak két forintért, csajoknak meg bugyi vizitért cserébe mutogattam az általánosba. Na, ennyit a hõskorról, most húzok mint a nyerges vontató, mer megígértem a Tecának, hogy elviszem az Állatkertbe, mer régen evett perecet, kereskedelmi mennyiségben. Na csá csikó csávó!

Életrajz | Kiadványok | Fotók | Videók | Hangjátékok | Írások | Képregény | Poetix | Szanticska | reklám | Kapcsolat