Loren lagzi

Budapesten fogadott egymásnak örök hűséget Sophia Loren idősebbik fia, Carlo Ponti és választottja, Mészáros Andrea. Az esküvő napja izgalmasan kezdődött Sophia Loren számára, ugyanis garázdaság vétsége miatt eljárást indítottak kisebbik fia, Eduardo Ponti ellen, aki az esküvőt megelőző éjjel három férfi társaságában mulatott a belvárosban, mely során felmászott egy autóra, s annak tetején egyensúlyozva, kiabálva szórakoztatta társait. A hírek szerint a négy előállított férfi egyike a vőlegény, Carlo Ponti volt. Az eset kapcsán beszélgettünk a Rokker családdal.

Mit gondolsz Zsolti, Sophia Loren fiainak botrányos legénybúcsúztatójáról?

Hát a Pitagorász tétellel ellentétben, ezt meg tudom érteni. Mer minden épagyu kandúr vágja, hogy a házasságba kábé két jó dolog van, a legénybúcsú meg a válás. Persze nem elhanyagolható tény az se, hogy a b. nejeddel nem kell csacsorászni, meg invesztálni belé kaját-piját ahhoz, hogy lecsalogasd róla a tangát, mer hivatalból be kell térdelnie a rajtgépbe, de ennek a varázsa is elmúlik egyszer. Ami ma gépsonka, tíz év múlva már csak sajtos párizsi. A rendszeres kamatyon kívül meg mi a jó a házaséletbe? Ha te az UEFA-kupát akarod nézni, akkor ő biztos valami puncsos, nyálas romantikát egy másik csatornán. Ha te a spanokkal hörpölnéd a szörpöt, akkor ő biztos az anyját hívná át. De ha már balek vagy oszt házasodsz legalább legénybúcsúd legyen. Ez alól mér pont a Ponti lenne kivétel?

A néni viszont biztos házasságpárti...

Bezony ám. Főleg, hogy még faluhelyen annyi emlékezetes parasztlagzit láttam. Kecskesütéssel, menyecske tánccal, bicskázással, meg csendőrveréssel. Ráadásnak a keresztapám híres vőfély is volt. Nem volt ugyan egy jóképű ember, mer az orra lapos volt, mint a száraz béka, de a nyelve nagyon pörgött, amit az egyszerű emberek tudtak értékelni, főleg a menyasszonyok, mongyuk az istállóban a szénán, hanyatt terpeszbe. Nem is tudni összesen hány zabigyereket gyártott a keresztapa, mer akkor még gyerekcipőbe volt a népszámlálás, de tény, hogy annyi lapos orrú gyereket, mint amennyi a megyénkbe kóricált, szerintem még a Szántó Öcsi bácsi se látott. Búcsúzott a legénykorától vagy húsz évig.

Gondolom Zsolti, ha egyszer megnősülsz, neked is lesz legénybúcsúd, nem?

Már meg is volt. Mer ugyan még nem vettem el, de mikor megismerték a Tecát a haverok, rögtön látták, hogy kullancs típus, akitől nehezebben szabadulok meg, mint Quasimodo a púpjától, úgyhogy csináltak nekem egy legénybúcsút. Nem emlékszek az egészre, mer aznap sok agysejtem pusztult el alkoholmérgezésbe, szóval nem tudom mikor értek oda a tűzoltók és a katasztrófavédelemisek. De azt tudom, hogy kibéreltünk valami kérót, ahol miután zsonglőrversenyt rendeztünk üres üvegekkel és célbarókáztunk az ablak alatti parkolóra, számítottunk rá, hogy följön az alsó lakó, de végül nem ő jött, hanem mi mentünk le, mer mikor hajnal 1 körül mind a húszan összekapaszkodva, szökdelve üvöltöttük a Fradi-indulót, beszakadt a padló és leestünk a földszint 6-ba. Hát kemény utórezgései voltak a bulinak. A földszinti lakó pészmékerét újra kellett programozni, engem aznap a nagymuter hiába rázott, mint a macskakő, lábra se tudtam állni. És alperes is lettem egy kártérítési perben. Úgyhogy aszondom főpróbának jó volt, de az igazi címlapsztori lesz, ígérem!