Sziget

 Idén is többszázezer fiatal látogatott ki a hajógyári szigetre, hogy hűen a rendezvény szlogenjéhez, együtt töltsön egy hetet és a rengeteg program közül választva, emlékezetessé tegye a nyarát. Természetesen Rokker Zsolti sem maradt ki a jóból, aki nagymamájával éppen lopni indult a piacra, amikor riporterünk összefutott velük.

Kezit csókolom, szevasz Zsolti, elnézést, hogy lopás előtt zavarlak benneteket, csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen volt az idei Sziget?

őrület volt kiscsávó, pedig a Teca is velem volt, hogy legyen aki hazahord, ha becsiccsentek, bár nem igen szoktam, inkább úgy berúgok mint a ló. Asztán pont a Tecus miatt lett állat az idei szigetelés, mer' távolról úgy nézett ki mint a Kistehén, csak közelről látszott, hogy ahhoz túl dagadt. De azért csomó arc hívott meg minket sörözni, persze a Teca inkább falafelt kért, vagy négyszáz darabot a hét alatt. Én kaja terén nem voltam válogatós, ezér' csak a legyekkel kellett megküzdenem a komposztért. De sört annyit ittam, hogy egykomponensű lett a folyadék háztartásom. Amúgy minden évbe ott a helyünk a hajógyárin, mer' royalista vagyok, imádom a király dolgokat. Egyszer még a Dunát is átúsztuk volna, hogy ne maradjunk ki a jóból, de engemet kiemelt a vízi járőr, a Teca miatt meg riasztották az Állatkertet, mer' aszitték meglépett a víziló.

És a néni örül annak, hogy ha Zsolti kimegy a Szigetre?

Annak örülök, hogy egy hétig színét se látom, annak viszont nem, hogy a befőző cukorra félretett pénzemet minden évbe meglovasíccsa. Meg ottan annyit iszik, hogy mikor hazaeszi a rosebb, le kell cseréltetni a vérit a detoxba, meg kimosatni a gyomrát. Tavaly is mikor kiöblítették a bendőjét, olyan leltárt csináltak, mintha egy cápát beleztek volna ki. Volt a hasába vagy harminc cigaretta csikk, pár sörös kupak, dugók, egy rendező gyűrűs ujja, meg egy szalámis zsemle befóliázva. Ja és meglett a kamra kulcsunk is. Mondtam is az uramnak a minap, mikor a visszabüfizett paszulyt törülgettem az öliből, hogy ez a Zsolti úgy jár majd mint az iszákos Lóvári a földszint kettőből. Az ráfújt a parázsra a cserépkályhában oszt meggyulladt a lehelete. Úgy beszenesedett, hogy csak a fogorvos tudta volna azonosítani, ha lettek volna még fogai.

Azért a Szigeten nem csak bulizni lehetett, hiszen nap közben rengeteg kulturális program is volt.

Ja, azokon dobtam be a hunyót, mer a sátrunkba nem fértem be, ha a Teca már húzta benne a lóbőrt. Meg ha besötétedett, szunya helyett inkább vizitáltam a sátorozó bukszáknál. Ha kérdezték a homályba, hogy: Te vagy az Laci? akkor odadörmögtem, hogy ja, én, oszt már a tettek matracára is feküdtem. Persze nem szekszeltem felelőtlenül, védekeztem is, mielőtt megvirradt mindég elhúztam… Meg persze a koncerteket se hagytam ki, olyanokat sztédzsdájvingoltam mint az atom, felmásztam a színpadra, oszt vetődtem a tömegbe! Csak egyszer ugrás közbe, valaki bemondta a mikrofonba, hogy: Ingyen pia van a sátor előtt! oszt már nem volt aki elkapjon. Na a többit meg elmesélem piacozás után a Hörpiben, hátha ismerik még a klasszikusokat, például, Széchenyitől a Hitelt…